Spirituális jelenségek

Félreértések az asztrologia körül

Félreértések az asztrológia körül Asztrológusként számtalan téves feltételezéssel találkoztam már a horoszkóp jelentőségét illetően, így szükségét érzem, hogy tisztázzunk néhány alapvető félreértést…Mire való tehát az asztrológia? Ha egy szóval kellene választ adnom erre a kérdésre, akkor azt mondanám, hogy „önismeretre”. Na de mit takar egyáltalán az a kifejezés, hogy horoszkóp? Tulajdonképpen a horoszkópot csak is egyénileg érdemes elkészíttetni, hiszen a bulvár lapokból jól ismert általános leírások csupán arra hivatottak, hogy lejárassák a hiteles asztrológusok munkáját. A születési képletünket (a radixot) a pontos születési hely és idő (óra, perc!) ismeretében állítja fel a szakértő. /Amennyiben a születési óra-percről nincs tudomásunk, akkor lényeges sorsfordulókat jelölő életeseményeink dátumából szintén ki lehet számolni a születési időpontot, mert az asztrológia szerencsére nemcsak előre, de visszafelé is működik./ Természetesen nincs két tökéletesen egyforma horoszkóp, mivel még az ikerpárok esetében is megfigyelhetők bizonyos eltérések a perceket kitevő „érkezési” különbségek miatt. Ha pedig nem is egyneműek a csecsemők, akkor tovább fokozódnak a távolságok, nem beszélve az adatok mögött lakozó, más-más múlttal és motivációval rendelkező lelkekről. A horoszkóp nem tesz mást, minthogy visszatükrözi saját realitásunkat, méghozzá olyan mélységben és annyira árnyalt változatban, amilyen szinten mi magunk hajlandóak vagyunk szembenézni egy-egy részletünkkel. Ugyanakkor a képletben felbukkanó analógiák és összefüggések gyakorlati megvalósításának, tehát az egyéni megélési módoknak a spektruma színes. Nem mindegy, hogy ugyanazt a feszült, illetve harmonikus bolygóállást valaki szabad akarata révén az épülésére használja, vagy beletörődik a helyzetébe, netán elherdálja, amit kapott s külső teherként, nyomásként szenvedi el az említett tulajdonságokat. Mostani “én-erőnk” foka és lehetőségeink mennyisége, minősége természetesen hosszú múltra tekint vissza karmánk (korábbi tetteink következményei) nyomán. Még kevésbé érdektelen, hogy milyen formában vonzza be valaki az életébe a horoszkóp által mutatott alapmotívumokat. Előfordulhat, hogy egy ember elsősorban belső sugallatok alapján létezik, cselekszik s nincs már szüksége arra, hogy kívülről konfrontálódjon a személyisége fonákjaival. Ebben az esetben nyilván erős az illető “testi-lelki önmaga” és az égi ”forrás” közt a kapcsolat, vagyis egy ilyen személy tudatos, azaz jelentős önreflexióra képes szellemről beszélhetünk. Ekkor nem szükségesek az állandó, durva szembesítések a sors részéről, mert kisebb utalásokból is tud olvasni az érintett. Mi emberek persze a megvilágosodástól különböző messzeségben élve, más-más ponton akadtunk el. A sok bolygó, (amely mind különböző jegyekkel, vonásokkal gazdagítja az egyéniségünket) jelképezi a(z olykor egymásnak ellentmondani látszó) darabjainkat. Ezeket kellene fokozatosan (talán életeken át) egységes egésszé olvasztanunk, hogy közelebb kerüljünk osztatlan isteni önvalónkhoz. Ha változtatni szeretnénk, akkor érdemes megnyílni és bizalommal együttműködni az asztrológussal az eredmény személyesebbé, intenzívebbé tétele érdekében, mert ha megértjük, hogy fontos a kérdéseink precíz megfogalmazása, máris könnyebben kapunk hasznos válaszokat, mintha üveggömbként kezelnénk a horoszkópot. (Persze a segítő szándékú tanácsadó abban is támogathat, hogy sikeresen közelítsünk a sokszor önmagunk elől is rejtve maradt valódi gócok, vagy kérdőjelek felé.) Amennyiben hiteles asztrológust találunk, akinek a szemei előtt megnyílhatnak a védett, szent tudás, a “MINDEN EGY” kapui, akkor nem történhet velünk semmiféle kellemetlenség, maximum feljebb emelkedhetünk a kétségek közül a polaritásokon túli régiókba. Belepillanthatunk abba a rejtett forgatókönyvbe, ami megmutatja, hogy miként fakad egy tőről az összes bennünk dúló ellentétpár s azok hogyan egészítik ki egymást a gyakorlatban… Mindössze a fejlődési szándéknak kell pislákolnia bennünk. Ha esetleg negatív tapasztalatot szereztünk valakiről, aki asztrológusnak adta ki magát s pszichológiailag, emberileg felkészületlenül bánt velünk, ne kövessük el azt a hibát, hogy az egész tudományágat leírjuk! Megpróbálom a teljesség igénye nélkül felvázolni, hogy mi mindenre jó az asztrológia. Az asztrológus készíthet személyiség elemzést, beavathat minket sorsfeladatunk lényegébe, figyelmeztethet azon öntudatlan mintáink következményeire, melyeket szüleinktől, vagy őseinktől örököltünk. (A téves múltbeli hajlamok esetleges ismétlése által nehézségeket gördíthetünk magunk elé az emberi kapcsolatainkat, vagy egyéb életterületeket illetően.) Rávilágíthat egy emberi találkozás, valamint egy adott időciklus kihívásaira, inspiráló erőire és megállapíthatja, hogy valamely periódus alkalmas-e bizonyos ügyek kivitelezésére. A megoldást persze mindig nekünk kell kieszközölnünk és a tanulás útját sem járhatja végig helyettünk senki más. Tudnunk kell, hogy többféle asztrológiai irányzat létezik és én hiszek benne, hogy „a vonzás törvénye” alapján mindenki ahhoz a segítőhöz jut el, akivel közös tapasztalatra kell szert tennie, de ettől függetlenül nem mindegy, hogy ki elemzi az adott képletet. Nem az asztrológia használhatósága, hanem az asztrológus személyiségének éretlensége, letisztázatlansága jelentkezhet akadályként az analízis során. Ugyancsak számít a kérdező önismereti fejlettsége, mert a megfogalmazódó problémákból derül ki, hogy mennyire él tudatos, felelősségteljes életet valaki. És ez az a pont, amire ismét szeretnék több figyelmet fordítani. Sokan azt várják az asztrológustól, hogy találja ki, hogy mi történt velük eddig és hogy egyáltalán mire lehet kíváncsi a kliens, hiszen tesztelni akarják a tanácsadót, illetve az asztrológiát. Ám a helytelen kérdések téves várakozásokat ébresztenek, miközben elsiklunk a lényeg mellett. Nagy lehetőségeket és rengeteg megerősítést, támogatást lelhetünk a horoszkópunkban, azonban nem szabad függővé válnunk, vagy „eleve elrendelésként” felfogni a kapott útmutatást. A saját spontán intuíciónk, önálló döntésünk, józan eszünk és a felelős magatartásunk legalább olyan döntő szerepet kell hogy kapjon, mint a csillagokba kódolt élettervünk. Ha átadjuk a magát asztrológusnak nevező személyek kezébe a szabad akaratunk hatalmát, akkor könnyen áldozatul eshetünk egy erre éretlen, esetleg tudatlanságában elsötétült „szellemi vezetőnek.” Ami azonban valóban lényeges, az a következő: a horoszkópot elemző személy elsődleges feladata nem a jóslás, illetőleg egy ember múltjának, jövőjének részletes lefestése. Az asztrológia nem is a bolygók racionálisan és fizikai értelemben vett sugárzása köré szerveződik elsődlegesen, még ha ez sokakat csalódással is tölt el. Ez az ősi módszer egy komplex, kifinomult szimbólum rendszer, ami arra való, hogy egyértelműen rálássunk belső mechanizmusaink magjára s az életünk összefüggéseinek miértjére. Egy szövevényes energia ábra is egyúttal a horoszkóp, ahol egy áramkörhöz hasonlóan futnak különféle minőségű, valamint irányú kapcsolódások, energiapályák az egyes gyújtópontok (bolygók) között. Én személy szerint nem tudom a végső választ arra, hogy mitől működik az asztrológia, de több éves tapasztalatra (és több száz elemzett horoszkópra) hivatkozva mondom, hogy kézzel fogható és reális eredményekkel szolgál s nem hiszem, hogy a „miért”-ek ok-okozati boncolgatása mindig a helyes feleletek, vagy a belső elégedettség felé mutatna. Szkepticizmusra szükség van, ám magasabb perspektívából, elfogadóan, sőt egy „égi rendet” megillető alázattal érdemes szemlélnünk a horoszkópban rejlő esélyeket. Önismeretünk, valamint belső harmóniánk fokozásának kiemelt stációit követően pedig időről-időre félre is rakhatjuk a módszert intellektuális értelemben. A horoszkóp tehát a lelki gyógyulás eszköze, ami fölöslegessé teszi önmagát, ha készen állunk az önkéntes, felelősségteljes, tudatos cselekedetekre, melyek nemcsak a rációnk és az egónk vágyait tükrözik, hanem testünk, lelkünk, szellemünk egységéből fakadnak. Egy hagyományos pszichológiai kérdezz-felelek csapdáihoz képest az asztrológia pillanatok töredéke alatt rábök azokra a „csomópontokra,” melyek blokkoló hatása hiányzó láncszemként torlaszolja el utunkat. Ahol tartunk a tudatosságban, vagyis amilyen mély és magas szintű a testi, lelki, szellemi harmóniánk, olyan jellegű élmények formájában történnek velünk különféle események kívül-belül. Aki uralja (nem elfojtja, hanem ismeri és kézben tartja) a személyisége összetevőit, az nem külső fenyegető erőként néz a sorsra, sőt éppen ellenkezőleg: az fejet hajt bizonyos keretek előtt, vállalva a keresztjét. Amennyire rajta múlik, megpróbál túlnőni a saját határain, melyeket igazából ő maga teremtett a múltban, hogy e kényszer-korlátok révén tanulhasson, és addig teszi majd mindezt, amíg fizikai testben „karmát” épít öntudatlan tetteivel. Szabadabb és örömtelibb emberré az válhat, aki folyamatosan munkálkodik adottságai, illetve körülményei csiszolásán, ahelyett, hogy irracionális félelmekkel telített “gyermekként” gubbasztana, várva, hogy mikor váltják meg mások, vagy mikor sújt le rá a (saját pszichéjéből kivetülő, megtestesülő, de nem létező ) „Kaszás”. Bármilyen kiábrándító, mégsem az asztrológus, illetve a Sors játssza a főszerepet az életben, így továbbra is ránk, emberekre fog hárulni a feladat, hogy napjainkat gazdagabbá, kiegyensúlyozottabbá tegyük. Csak a változás állandó s ennek jegyében nem lehetnek kőbe vésve a képletünkbe írt folyamatok sem. Működik egyfajta külső-belső ritmus, valamint tervszerűség a legtöbb ember sorsában, ám ez annál rugalmasabbá válik, minél kevésbé vagyunk kiszolgáltatva beazonosítatlan személyiségrészeink, lappangó traumáink ránk köszönő tűzijátékának. A kiteljesedéshez nyújthat segítséget egy önismereti elemzés, vagy egy aktuális szembesítés, ha éppen elbizonytalanodtunk azzal kapcsolatban, hogy merre érdemes továbbhaladnunk. A fenti gondolatokkal kívánok sok sikert minden kalandvágyó útitársamnak az elégedettség mozzanatait tükröző élet „csillagpályáján” lépdelve…